Ünnepek után: a zsidó hétköznapok boldogsága

---

Tegnap, hallhattuk a zsinagógai Tóra-olvasáskor, újra megteremtette Isten az eget és a földet. Az ünnepek drámája lezárult, és újrakezdődött a világ drámája, amely a kezdetektől fogva elbeszéltetik a Tórában. A hétköznapok ideje is a Tóra ideje.

A zsidó vallás lényege az elválasztás: úgy, ahogy Isten elválasztotta a vizeket a földektől, a nappalokat az éjszakáktól, úgy választjuk mi el a kóser ételt attól, amit nem eszünk meg, a szerelem és a tartózkodás idejét és az ünnepeket a hétköznapoktól.

A zsidó vallás az élet vallása, a hétköznapoké, amelyek során folyamatosan döntéseket kell hoznunk úgy, hogy megmaradjunk a háláhá, az Isten útjain: folyamatos haladás, amely nem fordul el a hétköznapitól, hanem megszenteli. Semmi, ami emberi, nem idegen a zsidóságtól, nem méltatlan arra, hogy megszenteljük.

Érkezzenek vissza Isten tapasztalásától feltöltődve a hétköznapokba, a világba, amely csak arra vár, hogy Önök, a Jóisten munkájába besegítve, jobb hellyé tegyék. Beköszöntött a zsidó évbe is az ősz, ezentúl esőért is imádkozunk a főimában. Egyre nagyobb lesz a sötétség hatalma, egyre kiterjedtebb a birodalma. Egészen addig, amíg pár hét múlva majd, Hanukakor, újra nőni kezd a fény. Addig nagyobb ünnepek nem várnak ránk.

Ne felejtsük el, hogy ilyenkor is Isten előtt járunk, most kell majd igazolnunk, hogy jom kippuri megtérésünk őszinte volt. Amikor olyan lesz, mintha már sosem érne véget a sötét, gondoljanak a zsoltáros Dávidra, aki „a mélységből kiáltott” a Seregek Istenéhez. Nincs olyan mélység, ahonnan ne hallana meg minket.

Legyünk együtt, hogy mindannyiunknak könnyebb legyen a tél: hétköznap és szombaton is várják Önöket rabbijaink, közösségeink, hogy a Próféta szavával imádság házai legyenek minden népek számára.

Boldog zsidó hétköznapokat kívánunk Önöknek, amíg fel nem lobbannak majd a Hanuka lángjai.

---