Oldandó a zárványokat…

Adalékok a történelem által belénk kódolt, nemzedékről nemzedékre hurcolt lelki kuszaságok kibeszéléséhez – civil gyógyító-önmegfigyelő kérdések a holokauszthoz viszonyulás tárgyában (az önmagával megbékült, antiszemitizmus és romaellenesség nélküli magyar társadalomért).

---

1/ Az idő megszépít? Begyógyítja a sebeket? Avagy csupán az érzelmi „rámozdulás” hevességét csökkenti?

2/ Épülhet-e a megbékélés alapvetően felejtésre?

3/ A lelkiismeret minden személyben maradéktalanul követi-e az erkölcsi értékek hatalmi-intézményi befolyásolását, netán megváltoztatását, illetve képes-e mindenkor és mindenkiben illeszkedni a valóságrejtés – egyéni – én-védő működéseihez (mindig megadva az önfelmentést)?

4/ Az egymással megbékélésnek nélkülözhetetlen feltétele-e az önmagunkkal, saját múltunkkal, sorsunkkal (benne elődeinkkel) megbékélés?

5/ A megbékélés jelent-e elfogadást? Az elfogadás morális jóváhagyás is, avagy szorítkozhat-e csak a tényeket rögzítő tudomásulvételre (egyfajta regisztrálásra, „könyvelésre”)?

6/ A múlt feltárása, kritikai-elemző nyugtázása a múlt uralma alóli felszabadulás kulcsa?

7/ Azonosak-e egymással a polgárháborús vérveszteség, a katonahalál (benne a hódító háborút folytatók harctéri halála és a hadifoglyok – akik ugyanannyira ellátottak, mint fogva tartóik civil lakossága – nem szándékosan előidézett halála), a népirtás és a saját nép – megbélyegzéssel, megalázással, munkából-állásból-iskolából kiebrudalással, tulajdontól megfosztással, személyes tárgyak elrablásával, lakásból-házból kiűzetéssel (azok kifosztásával) előkészített – irtása fogalmak? Van-e közöttük különbség – gyászolásuk publicitása és dramaturgiája tekintetében? És bármelyikre érvényes lehet-e a nem közösségi jellegű gyilkosság magánveszteségének gyászmódja?

8/ Bűn és bűn között húzódik-e különbség? – mind etikai, mind történettudományi megközelítésben. Befér-e a bűn a történelem látószögébe? Értelmezhető-e a bűn kizárólag individuálisan, illetve isten és az egyes ember viszonyában?

9/ A bűn és a szenvedés összemosása nem vezet-e elkerülhetetlenül ténytagadó viszonylagosításhoz (relativizáláshoz)?

10/ Igaz-e az a tétel, miszerint a hóhérok, hóhérok segítőinek-kiszolgálóinak, a hóhérkodások haszonélvezőinek, cinkosainak vagy akárcsak a borzalmak kívülálló eltűrőinek leszármazottai számos szempontból nehezebben néznek szembe a múlttal, mint az áldozatok ivadékai?

11/ Van-e ára – testi-lelki egészségemben – annak, ha lelkiismeretemet rendre elhallgattatom? Tényleg jó érzéssel tölt el, amikor cigányozok vagy zsidózok? Milyen érzés mással olyat tenni, amit magamnak nem kívánok? Ha valamelyik elődöm efféléket cselekedett, követnem kell-e ezekben a dolgokban őt? Miként cselekednék azokban a kényszerhelyzetekben, amelyekkel a történelem sújtotta őt? Deportálnék-e? Szajréznék-e? Szükséges-e – az ilyen tettével, tevékenységével összefüggésben – az övéhez hasonló érzéseket táplálnom, véleményt vallanom? Védenem kell-e őt? Szégyenkezzek-e miatta? Ki kívánja, hogy szégyelljem őt? Valójában nem én?

12/ Bűn-e óhatatlanul is a túlélés vágya, illetve eredményessége?

13/ Létezhet-e a származása miatt üldözöttben öngyűlölet? Hogyan nyilvánul meg? Mit tehet ellene? És környezete (közösségeinek tagjai)?

14/ Elképzelhető-e, hogy a társadalom (benne a családok és egyének) tartós nyugalmát éppen a történelemfelejtés, különösen a holokausztra emlékezés hárítása erősíti vagy – ugyanezen megfontolásból – tényének, jelentőségének kisebbítése-tagadása?

15/ Összeférhet-e a megbékélés a holokauszt iránti közömbösséggel?

16/ Jár-e következménnyel és mifélével, ha egyenlőségjelet teszünk – bármilyen módon – a holokauszt emlékének őrzésére és az áldozatok szenvedéseinek-sérelmeinek-kárainak enyhítésére irányuló tevékenység során időnként előforduló visszaélések és a holokauszt közé?

17/ Megvalósulhat-e az „emberséges emberiség” reménye anélkül, hogy a holokauszt egyediségét megőriznénk kollektív tudatunkban?

18/ A holokauszt társadalmi-történeti okainak megismerése véd-e a kollektív bűnösség hamis tételével, illetve a közösség-karakterológia bűnbakképző-felmentő általánosításával szemben?

19/ Az antiszemitizmus lélektani, erkölcsfilozófiai – „ismeretterjesztő” – megvilágítása ösztönözheti-e a rá vonatkozó egyéni és a közösségi felelősségvállalást?

20/ Végül, egy belső tudakozódás, kinél-kinél önmagát faggatva: „Érdekelnek-e ezek a kérdések, tanulnék-e ezekről?”

A kérdéssorozat a fenti szellemben szükség szerint – önsegítésként, önfejlesztésként – természetesen bővíthető.

Ezt a kis anyagot eredetileg jó másfél éve szerkesztettem, nyers-változatát itt-ott blogfelületre helyeztem. A legutóbbi idők igen durva rasszista közmegnyilvánulásai késztettek ismét megjeleníteni. Minden embertársamat, polgártársamat köszöntöm, aki méltónak találja arra, hogy kérdéseit – barátai-családtagjai körében, illetve egymagában – elkezdje megválaszolni vagy akárcsak latolgatja majd ennek lehetőségét.

A szerző pedagógus

---