Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (43. rész) – Gerő Erzsi

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Elöljáróban most kénytelen vagyok egy információszerzési problémát megemlíteni. A két világháború közötti években három előadóművészt hívtak Gerő Erzsinek. Egy operaénekest, egy zongoraművészt és a jelenlegi színész vendégünket. Az újsághírek szétválogatása ezért a szokásosnál komolyabb odafigyelést igényelt. Ha ez mégsem sikerült volna teljesen, akkor az elnézésüket kérem . H. L.

Gerő Erzsi (amúgy még Grünsteinként) 1904-ben született Budapesten. A Színiakadémiát 1927-ben végezte el. Az MTI 1928 márciusában beszámolt arról, hogy az Otthon Kör művészestet rendezett. „A műsort Gerő Erzsinek, a nagytehetségű fiatal színésznőnek szavalata zárta le, amelyben Ady Endre, Heltai Jenő és Ignotus versei szerepeltek” – írta a hírügynökség.

A fiatal művésznő az akkor alakult Új Színház tagja lett. A színház a nevéhez méltó újdonsággal lepte meg a közönséget: 1928. február 10-én bemutatta Shalom An-Ski Dybuk című héber kabbalista legendáját. A darab óriási siker lett, több mint százszor játszották. Mivel ez a – mára elfeledett – színmű meghatározta az ebben egyik főszerepet játszó, és rendkívüli sikert arató Gerő Erzsi további pályáját, ide kívánkozik egy idézet Ignotus Pál kritikájából, amely, a Nyugat ban jelent meg:

„Az Új Színház a Dybuk színrehozatalával olyan nehéz feladatra vállalkozott, hogy már csak ezért is megérdemli mindenki háláját és elismerését, akinek szívügye a magyar színpadi kultúra. A rendezésnek két veszedelmet kellett kikerülnie: egyrészt a merkantilitásnak, nagyvárosiasságnak, dezilluzionált viccelődésnek, üzleti önbizalomnak és erkölcsi önbizalmatlanságnak levegőjét, amelyet a zsidó gesztus és a zsidó hanglejtés a közép- és nyugat-európai ember szemében felidéz – s másrészt a magyarosságét, a metafizika és legenda nélkül való ruszticitásét, a tempósságét, az egyszerű és józan levegőét, amit a mi szemünkben a vidékiesség és parasztosság jelent.”

Egy évvel később egy újabb bemutató és egy újabb főszerep következett. Az Új Színház felújította Bródy Sándor Lyon Lea című drámáját. A Pesti Hírlap így dicsérte Gerő Erzsit:

„Arcjátéka döntő erejű alakításában, ezzel kapcsolódik legigazabban szereplő társai játékába. Mélyről jövő hangjai, vonagló tagjátéka, fojtott szenvedélyt, túlfűtöttséget, rajongó hevületet kifejezők és drámai lendületre hajlók. Nő volt és ember, – miért nem játszhat tehát mást is, mint csak egyetlen típust?”

Az év végén rövid hír jelent meg, hogy Berlinbe készülődik, majd 1931-ben arról írt az Esti Kurir, hogy a Neues Theaterben játszik. Még abban az évben férjhez ment Lengyel István lapszerkesztőhöz.

Nem tudni, hogy mikor jött haza és a hírek egy időre elfogytak. Az biztos, hogy 1934-ben fellépett Füst Milán 25 éves írói ünnepén.

1940-1941-ben játszik az OMIKE Művészakció rendezte műsorokban. 1940 tavaszán egy irodalmi-est sorozat résztvevője, ősszel Hebbel: Judit című drámájában kap szerepet. A következő évben fellép az Írók a pódiumon című rendezvényen

Itt egyfajta filmszakadás következik. Legközelebb csak 1947-ben találkozunk Gerő Erzsi nevével, amikor a Belvárosi Színház bemutatta az Egy bála rizs című drámát, amelyben Bulla Elmával együtt játszotta a főszerepet.

Ezt követően visszavonult a színpadról. Az Új Élet híreiben időnként feltűnt a neve vidéki hitközségek műsoros rendezvényeinek szereplőjeként. 1972-ben, az Ódry Árpád Művészotthon lakójaként hunyt el.

Képek:

1) Portré MTDA, 1931. Ismeretlen fényképező felvétele.
2) Színházi Élet 1928. 9. Strelisky-fiók felvétele.
3) Színházi Élet 1929. 18. Halmi felvétele
4) Scheiber Hugó portréja, 1933. MILEV
5) Gerő Erzsi az Új Színházban OSZMI fotóarchívum. Ismeretlen fényképező felvétele.

---