Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (24. rész) – Herendi(y) Manci

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

1938 decemberében „Kimaradottak” címmel közölte (más újságokhoz hasonló módon) a Népszava azoknak a névsorát, akik nem kerültek be a Színészkamarába. Közöttük volt a népszerű operettszínésznő, dizőz Herendi (Hermann) Manci neve.

A művésznő neve újsághírként először 1914-ben volt olvasható. A Színházi Élet számolt be a „primadonna-karrier” indulásáról, arról a balatonfüredi napról, amelyben Rákosi Szidi iskolájának egyik növendéke énekével, táncával, zongorajátékával meghódította a fürdővendégeket. Aszódón, ahol felcserepedett – Heredi Manci születési időpontja nem ismeretes – már gyerekként „Füttyös Mancinak” hívták a fiatal lányt. Így írt később. 1941-ben az indulásról a Képes Családi Lapok:

„Tízéves korában bejelentette a szüleinek, hogy ő színésznő lesz. Mi sem természetesebb, hogy a vidéki város szellemében élő szülők semmi körülmények között sem akartak beleegyezni ebbe a tervbe. Tiltakoztak, kértek, könyörögtek, de semmi sem használt – Akkor meghalok! – jelentette ki nagy páthosszal a kis Manci.”

Nem tudni, hogy ennek hatására-e, de Pestre hozták az éneklő, fütyülő, verset mondó kislányt, ahol Rákosi Szidi színésziskolájába kerül. Úgy hívták az újságok, hogy „füttyös primadonna”. A Népoperában, a Kristálypalotában és a Télikertben lépett fel énekes és füttyös szkeccsek sztárjaként, mint a Király Színház tagja. (Az újságokban hol Herendi, hol Herendy, hol Hermann, hol pedig Herendi Hermann néven szerepelt.) 1918-ban a Royal Orfeumhoz szerződött. Ezután külföldi szereplések következtek: Bécs, Berlin, Zürich, Róma. Bécsben majd Berlinben tanult énekelni. Itt beszélték le a fütyüléstől – igaz, csak átmenetileg – mondván, hogy az árt a hangjának. Hazatérése után, 1933-ban megint valami újat csinált. Erről az Újság számolt be 1933 áprilisában: Herendi Manci „újra visszajön Budapestre, ezúttal egy maga szervezte jazz-band élén”. Később, 1934–1937 között magánszámaival szerepelt a Terézkörúti Színpadon. Közben jazz-zenekara élén külföldi fellépéseken is részt vett.

Már a zsidótörvények megszületése előtt a színházakon kívülre: mulatókba, varietékba, zenés rendezvényekbe kényszerült fellépéseivel. 1940-től az OMIKE Művészakció állandó szereplője volt. Először dizőz szerepben, vidám műsorokban lép fel, majd 1941-1942-ben az ilyen szerepek mellett Musettet énekelte a Bohéméletben, 1943-1944-ben pedig az operaénekesnő szerepét Lakner Artúr Vera vagy Veronika? című operettjében. Az előbbi szerepléséről írt a már idézett 1941-es cikk a Képes Családi Lapokban:

„Nagy meglepetés volt az OMIKÉ-ben, amikor a Bohémélet Musettejét osztották rá. Csak a bennfentesek ismerték Herendi Manci kulturált hangját. Sikere volt ezen az estén, amelyen megmutatta, hogy nemcsak operett és kabaré színésznő, nem csak a füttynek a művésze és nemcsak az utánzó számok ügyes előadója, hanem operaénekesnő is.”

1945 áprilisában a Kossuth Népe hasábjain, sok hasonló mellett jelent meg az a hirdetés, amelyben Herendi Manci az előző év novemberében eltűnt férjét kereste. Néhány hónappal később egy keserű hangú interjúban, amely a Színházban látott napvilágot, így vall az előző évek tragédiájáról: „Jöttek a kényszerű hallgatás esztendei, férjem, fiam eltűnt, egyedül maradtam.” Ugyanitt beszélt arról is, hogy mennyire szeretné megmutatni, hogy mit tud még az opera színpadán. Ez nem adatott meg neki. 1945–51-ben a Kamara Varieté, majd a Kisvarieté tagja volt. 1951–52-ben a Népvarietében, 1952-ben a Vidám Színpad Opera Pamflet c. előadásában, 1954–1960 között a Budapest Varieté színpadán szerepelt.

Budapesten hunyt el, 1973. június 25-én.

A sorozat korábbi írásai IDE KATTINTVA olvashatók el

Képek:
Színházi Élet 1918. 29
Színházi Élet 1937. 38
A portré készítőjének és idejének időpontja nem ismeretes.
OSZMI archívum Műsorközlő nyomtatvány, 1941. december
Színház 1945. október

---