Áldott az igaz bíró: fiatal izraeli életek búcsúztatása

---

A szüleik, a barátaik, a tanáraik, akik ismerték őket, azt a tíz fiatalembert, akik éppen a felnőtt élet kapujában álltak, ők tudják pontosan, mit veszítettünk az általuk ígért lehetőségekkel. Hogy kik nem lesznek ezekből a lányokból és fiúkból. Hogy mindegyikkel egy egész, önálló teremtés halt meg. A mi dolgunk a zsidó tanítás szerint az, hogy vigyázzunk az életre, amennyire csak lehet. Mivel a zsidó vallásban az élet minden perce, minden köznapi tevékenység istentisztelet, az evéstől az öltözködésig, ezért mondunk mindenre imát, mert szent minden, ami csak él, óvnunk kell az életet minden erőnkkel, minden életet. És ugyanakkor elfogadnunk, akkor is, amikor szinte lehetetlen, az Igaz Bíró döntését, mint Jóbnak, aki azzal a mondattal temette el gyermekeit, hogy az Úr adta és az Úr elvette, áldott legyen az Úr neve. Csak úgy tudjuk ezt elmondani, ha remélhetjük a test újjáéledését majd az Eljövendő Világban. Azt, hogy még látjuk őket, még örülhetünk nekik. Hogy nem ért minden véget, mert nem érhetett minden véget számukra értelmetlenül, tizenévesen. Minden nap háromszor imádkoznak az előírásokat pontosan követő zsidók a test feltámadásáért és ma kettős erővel és szeretettel kell imádkoznunk, hogy tényleg viszontláthassuk ezeket a srácokat az Eljövendő Világban. És gondoljunk Izraelre akkor, amikor az ima a szétszórtak összegyűjtését ígéri Izraelben. Küzdenünk kell az életért minden eszközzel, az utolsó percig, aztán már nincs más, mint az Igaz Bíró magasztalása, az ima és a gyászolók vigasztalása. Éreznie kell Izraelnek ma, hogy az egész zsidó világ osztozik a gyászban, mert minden felelős minden másik zsidóért. Egy nép, egy szív. Ilyenkor válik elevenné igazán az összetartozás kérdése, válnak elevenné a próféta szavai: Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet.

Áldott az Igaz Bíró. Legyen áldott a fiatalok emléke, áldott vagy Te, Örökkévaló, aki új életre kelted a halottakat.

---