Betöltés...
  /  

A Szentkorona Rádió és a Duna-parti cipők

A Szentkorona Rádió és a Duna-parti cipők src="https://mazsi6.u9o.hu/wp-content/themes/aero-mazsihisz/img/placeholder_card.png" alt="A Szentkorona Rádió és a Duna-parti cipők" width="751" height="422" loading="lazy" decoding="async" />

Forrás: DiurnusBlog


Megkaptam én is a Szentkorona Rádióban állítólag elhangzott mondatot: „Pár napja néhány tréfás kedvű személy sertéslábakat helyezett a Duna-parton éktelenkedő cipőszobrokba, amelyek a nyilasok által a nagyrészt árulás, ellenséggel összejátszás, vagy háborús bűnök miatt kivégzetteknek állít emléket.” Ha ilyen iszonyú szöveghelyzetben lehetne rossz tréfákkal visszalőni, azt mondanám: íme, semmi kétség, azoknak van igazuk, akik szerint Magyarországon nincs semmi antiszemitizmus.



A kivégzettek persze találomra begyűjtött, behurcolt zsidók, akik már rég iszonyú várakozásban éltek. Szívük szerint, ha korábban nem is, de akkor és ott, amikor és ahol a durva fegyveres suhancok kísérték őket a világ szemeláttára a rögtönzött, ítélet nélküli, biztos halálba, bármire képesek lettek volna az angol, amerikai, szovjet és francia szövetség győzelméért. S akkor már egyáltalán nem törődtek volna azzal, hogy a gyilkosok mit mondanak róluk.

Nem azért írtam a bevezető mondatban, hogy az idézetbe foglalt szöveg „állítólag” elhangzott, mert kételkednék a forrás szavahihetőségében. Hanem azért, mert örülnék, ha kiderülne: nem is igaz, valaki a bolondját járatja velünk. Rémisztgeti, ijesztgeti azokat a magyarokat, akik nagyon szeretnék, ha kiderülne: épp ellenkezőleg, tömegesen sokan voltak azok az istenfélő keresztény magyarok, akik ezerszám mentették a per nélkül halálra ítélteket.

Miféle ember az, aki ezt a cinikus, hazug, az ártatlan halottakat sértegető-rágalmazó szöveget merte kieregetni az „éterbe”. Netán maga is ott volt a „tréfás kedvűek” között, akik sertéskörmökkel tisztelték meg a tömeggyilkosság áldozatait? Vagy suhancként maga is ott volt a fegyveresek között, eleven célra lőni? („De furán bucskázik az a véres fejű! Egy kegyelemgolyót neki!”) Csütörtök este, a Duna partján örültem, hogy sok keresztény magyar is ott volt a tömegben – láttam azonban olyanok arcát is, akiket név szerint ismerek, és sejtem, hogy semmi közük nem lehetett a megrendült, újra átélt gyászhoz.


Témák:
Ezek is érdekelhetnek