A holokauszt szegedi áldozataira emlékeztek

A fasiszták által megölt, megkínzott és elüldözött honfitársaink emlékét méltó módon megőrizni szent, hazafias és alkotmányos kötelezettségünk – jelentette ki Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság (Ab) elnöke vasárnap Szegeden.

Megjelent: 2018. július 01. 21:57

szegedmartir_07_01.jpg
Fotó: Rosta Tibor /MTI

A hajdani szegedi téglagyári gettó bejáratánál emelt Holokauszt-emlékoszlopnál rendezett megemlékezésen az Ab elnöke azt mondta, a szegediek soha nem feledhetik a jóvátehetetlen veszteséget, hogy a náci téboly tömeggyilkosai a város 2700 zsidó polgárát küldték a halálba.

Az embertelen körülmények között meggyilkolt honfitársaink nélkül Szeged soha nem lehet ugyanaz, mint velük lehetett volna. Az ellenük elkövetett bűnök az égbe kiáltanak, emberileg megbocsáthatatlanok, nem lehet rájuk semmiféle mentség – hangsúlyozta Sulyok Tamás.

Az Ab elnöke úgy fogalmazott, fájdalmas emlékük legyen örök tanulság a diktatúra minden formája ellen és a demokratikus jogállam mellett. „Kötelességünk fellépni az emberi méltóság elleni legcsekélyebb támadás vagy bármiféle tekintélyelvűségen alapuló hátrányos megkülönböztetés ellen” – mondta.

B. Nagy László (Fidesz) országgyűlési képviselő kifejtette, Szeged zsidó közössége több száz éves múltra tekint vissza, mindig otthonának érezte a várost.

A politikus felidézte, Szegeden a gettósításra vonatkozó polgármesteri rendeletet 1944. május 17-én adták ki. A zsidók nem hagyhatták el a számukra kijelölt területet, és semmiféle kapcsolatot nem létesíthettek a külvilággal. A zsúfoltságot, az egészségügyi kellékek hiányát és a mind rosszabb élelmezési helyzetet súlyosbította, hogy megszakították a gettó áram- és gázellátását.

Júniusban a vármegye valamennyi zsidóját a téglagyár területére zsúfolták. A gyűjtőtáborból június 25. és 28. között három vonat indult Auschwitzba és Strasshofba. Több mint kétezer szegedi zsidó vált holokauszt áldozatává, további 612-en a munkaszolgálat során vesztették életüket – közölte a képviselő.

B. Nagy László leszögezte, a magyar kormány elkötelezett a keresztény-zsidó örökség védelme mellett, és büszke az itt élő – Európában a második legnagyobb – zsidó közösségre, amely nagyban hozzájárul az ország fejlődéséhez.

Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (MAZSIHISZ) elnöke közölte, a deportálások borzalmaira már egyre kevesebb túlélő emlékezik, az országban ma már kevesebb mint négyezren vannak.

A zsidók 1944 Magyarországán nem voltak abban a helyzetben, hogy sorsukat követhessék vagy akár elkerülhessék, őket egy több évtizedes szegregációs folyamat ettől megfosztotta – mondta az elnök.

A kisebbségek történelmi sorsa az üldöztetés, ezért az üldözöttek, a menekülök megsegítése a zsidóságon belül nemcsak tórai parancs, hanem közösségi élményen is nyugszik – tudatta Heisler András.

A magyarországi holokauszt folyamata, majd Auschwitz borzalmai után nem lehetett újabb népirtásokat elképzelni sem, aztán mégis: Kambodzsa, a vörös khmerek rémuralma, Ruanda, a szomszédos srebrenicai mészárlás vagy a közelmúltból Alepó, Damaszkusz és a fundamentalista iszlám állam öldöklése – közölte az MAZSIHISZ elnöke.

Valaki egyszer azt írta, Auschwitz egyedülállósága nem összehasonlíthatatlanságát, hanem megismételhetetlenségének reményét jelenti. „Ezt a reményt elvesztettük, Európa is megbetegedett, társadalmait újra a gyűlölet hatja át” – mondta az elnök, azt kérve az emlékezőktől, mondják ki: nem kérnek az emberek elleni gyűlöletből, mert az rossz, pusztuláshoz vezet.

Amelyik nép nem tanul történelmének hibáiból vagy bűneiből, az saját sorstragédiájának megismétlődését kockáztatja – hangsúlyozta Heisler András. A megemlékezést mártír istentisztelet követte a szegedi új zsinagógában. (MTI)