Profán gondolatok

Dr. Köves Slomó Miért nincs dolgunk Horthyval? című (ÉS, 2012/22., június 1.) cikkének olvasása közben:

Karinthy Frigyes írja a Nem tudom, de nekem a feleségem gyanús című humoreszkjében: „Ma este, mikor hazajöttem, egy kardot találtam otthon a szobában, de a feleségem megmagyarázta, hogy hogyan esett be véletlenül az utcáról a kard, mikor lent elmentek a katonák, hát ami igaz, az igaz, nagy szél volt ma.”

A cikk szerint a Horthy-korszak 1944-ben lezárult, nem az épül újjá; igaza van: nem az, csak Horthy-közeli.

Nem értem, hogy ha a zsidó közösségen kívül mások (pl. „a magyar hadseregbe besorozott százezrek” is súlyos veszteségeket szenvedtek, attól a tiltakozás miért nem feladata egy zsidó közösségnek is. Miért hagyják „a dagadt ruhát másra”?

Félő, hogy előbb-utóbb valóban „összenő, ami összetartozik”, és akkor már késő lesz sajnálkozni azon, hogy ma oly precízen tartották magukat a közösség önként vállalt, gondosan kicentizett határvonalaihoz.

A nemzet immunrendszerének „alig észrevehető, de mégis gyorsan ható lépések mentén” folyó felemésztése nem elég riasztó ahhoz, hogy elgondolkodjanak az 1944-ben működött zsidó Tanács történetén? Nehogy e stratégia egyetlen hozadéka az legyen, hogy hálókocsiban utazhatnak a közös deportáló vonatunkon.