Betöltés...
  /  

Csendes hősök – civil kurázsival

Csendes hősök – civil kurázsival src="https://mazsi6.u9o.hu/wp-content/themes/aero-mazsihisz/img/placeholder_card.png" alt="Csendes hősök – civil kurázsival" width="751" height="422" loading="lazy" decoding="async" />

Forrás: Népszabadság


Múzeum a náci rezsim alatt zsidókat bújtató németek emlékére

Eugen Kahl 1943 januárjában a légvédelmi szolgálatból hazatérve egy ismeretlen fiatalemberbe botlott. – Ő Robert Eisenstädt, zsidó, mi bújtatjuk, te erről senkinek sem beszélsz – mondták a szülei az akkor 16 éves fiúnak.



A „vendég” majd két hónapig maradt a frankfurti lakásban, aztán sikerült Svájcba szöknie. – Nem voltunk hősök, s ma sem tartom magunkat annak. Spontán módon cselekedtünk, segíteni akartunk egy bajba jutott emberen – mondta az idén 81 éves Kahl, amikor Berlinben a minap megnyitották a nácik által üldözött zsidókat bújtató-segítő németeknek, az úgynevezett csendes hősöknek (Stille Helden) emléket állító új berlini múzeumot.

A meglehetősen kicsi, mindössze kétszáz négyzetméteres kiállítás látogatói interaktív képernyőkön, illetve a menekülők és az embermentők használati tárgyain keresztül ismerkedhetnek meg a sokszor hihetetlennek tűnő történetekkel. Mintegy 250 sors követhető nyomon a számítógép segítségével. Johannes Tuchel professzor, a korszak kutatója szerint jelenleg háromezer néma hősről és legalább ennyi megmentett zsidóról tudnak.

Tuchel becslése alapján a hitleri rezsimmel szemben civil kurázsit mutató bátor és tisztességes németek száma elérheti a húszezret. Ami, mint elismeri, még mindig elenyésző kisebbség a náci rendszert kiszolgáló, az Adolf Hitlert „istenítő” milliókkal szemben. – Ha kevesen is voltak, de emberek maradtak, s ma is iránymutatónak számítanak – hangoztatta Klaus Wowereit (SPD), Berlin kormányzó polgármestere az Európában a maga nemében egyedülálló múzeum megnyitásakor.

Az emlékhelynek otthont adó ház, a Rosenthaler Strasse-i épület egyik mellékszárnyában működött Otto Weidt kefegyártó üzeme, ahol a kisiparos több tucat vak és süketnéma zsidót rejtegetett a második világháború alatt. Eugen Kahl szerint a múzeum későn, de talán nem túl későn nyílt meg. A fiataloknak még mindig nem késő megismerkedni azokkal, akik úgy érezték, tenniük kell az üldözött zsidókért, embertársaikért.


Témák:
Ezek is érdekelhetnek