Hiszek a zsidóság jövőjében

Beszélgetés Siklósi Vilmossal a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség elnökével

„Hiszek a zsidóság jövőjében, és hiszem azt, hogy Zalaegerszegen a „reneszánszból” új élet, új közösség fakad. Igazán most értem azt, hogy egy fa csak akkor terebélyesedik, ha erős gyökerei vannak.”

---

Elmúltam hatvan éves, Budapesten születtem. A végzettségem okleveles agrármérnök és szakmérnöki végzettséggel is rendelkezem. Szüleim túlélők. Édesanyám Auschwitz-Bikrenauban volt, Édesapám Mauthausenben szabadult. A nyugdíj előtti utolsó tizenhat évemet a kegyeleti szakmában töltöttem el. Zalaegerszeg városában a köz- és hősi temetőket üzemeltettem és tartottam fenn. Feleségemmel harminckilenc éve boldog házasságban élek, három gyermekünk született. Két lányunokám van, egyik Budapesten, a másik Netanyán él.

Melyek voltak a zalaegerszegi közösség életének legfőbb állomásai?

A zalaegerszegi hitközség háború előtti időszakának fénykorában közel 1200-1400 főre tehető a hívők száma. Zsinagógájukat 1904-ben avatták, amely ma is a város éke. Sajnos már csak hangverseny és kiállító terem, de 1992-ben visszakerült a Zsinagógára a kőtábla és bejáratára a régi felirat. A hitközség közel kilencven százalékát elpusztították, alig 150-200 zsidó tért vissza Magyarországra. 1948-ban, a zsidó temetőben felállított emlékmű avatása után a zsidó élet Zalaegerszegen megszűnt.

A 80-as évek végén a temető felújításával és a rendszeres holocaust megemlékezésekkel kezdődött az új élet. 1990-ben magalakult a Béke – Shalom Magyar Izraeli Baráti Társaság, mely nagymértékben hozzájárult a zsidó közösség megerősödéséhez. Ennek nyomán 1995-ben 33 fővel újjáalakult a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség. A mai napig a hitközség elnökeként végzem a feladataimat.

Mi jellemzi a mai hitközségi életet? Milyen eseményeket rendeznek?

Az újra megalakult hitközség sajátosságainál fogva az alapoknál kezdte a működését. A kezdetekkor csak a főbb nagyünnepeket tartottuk meg. Ma már minden ünnep alkalmával összejövünk, 2009 óta már havonta egy péntek estét is tartunk. Meggyőződésem, hogy a hitéletet, a hagyományokat itt Zalaegerszegen, de lehet, hogy más vidéki városban is ma már csak közösségi életként lehet visszacsempészni az itt élő zsidók életébe. Természetesen különböző rendezvényekkel – előadások, kiállítások, konferenciák, zenei események, amelyek nyilvánosak hozzájárulunk a zsidóság bemutatásához Zalaegerszegen, illetve identitásunk erősítéséhez. Nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a Bécsi Zsidó Múzeummal. Városszerte elismerésben volt része az évente megrendezésre kerülő kántor hangversenynek. Ma a közösségünknek köszönhetően városunkban zsidó utca, közterületen holocaust emlékmű, beszélő macskakövek, teljesen felújított temető és emléktáblák őrzik a zsidóság múltját. Jelene pedig mi vagyunk.

Milyen kapcsolatuk van a régió többi közösségével?

Körülbelül 50 kilométeres körzetben három – Keszthely, Nagykanizsa, Szombathely, – hitközség is található. Kapcsolatunk rendszeres, de még sok lehetőség rejlene az együttműködésben. Megalakulásunk után több alkalommal vettünk részt ünnepségeiken, sokat köszönhetünk Goldschmidt Istvánnak, a keszthelyi hitközség elnökének. Tagja vagyunk a MAZSIHISZ-nek és a Zsidó Kongresszusnak.

Mesélne egy kicsit a közösség összetételéről. Mely generációk alkotják a hitközséget, milyen programok iránt van érdeklődés Önöknél?

A Soa és az 1995-ös újraalakulás után tipikus vidéki helyzettel álltunk szemben. A maradék zsidóság egy része Budapestre és külföldre költözött. Az itt maradók többsége vegyes házasságban él. Sajnálatos tény, hogy hitközségünkben nem beszéljük Őseink nyelvét és csak a túlélők, emlékeznek egy-egy imára, akik alig vannak már köztünk. Ebből következik, hogy a hitközséget az idősebb generáció teszi ki. A fiatalabb generáció aliázott, vagy más városba költözött. A fentiek is érzékeltetik, hogy nagyon nehéz nagyon munkát vállalt fel az elöljáróság, ma nem tudom, hogy „a reneszánsz” a kezdetet, vagy esetleg a távoli véget jelenti-e. Természetesen, én magam hiszek abban, hogy a tanítással, a hagyományokkal a vallásosság visszatérhet, de legalább a magot elvetettük a jövő számára.

Példamutató megállapodásuk van a megyei önkormányzattal a temetők karbantartásáról. Ön személyesen is sokat dolgozik a sírkertek megújításán. Beavatna a részletekbe?

A múlt nélkül soha nem érthető meg a jelen. Őseink tisztelete kötelesség. Azt sem tagadhatom, hogy a 16 évnyi temetői szakma befolyásolta ezt a munkavégzést, amit közel hatodik éve a temetőink megmaradásáért végzek. Partnerre találtunk a Zala Megyei Önkormányzatban, de az eddigi tapasztalataim Tolna, Baranya, Somogy megyékben is pozitívak. Meggyőződésem, hogy a legfontosabb munka ezen a területen a temetők egységes alapdokumentumainak feldolgozása.

Nagyon tisztelem mindazokat, akik önzetlenül segítenek temetőinket a gaztengerből felemelni, de látni kell, hogy szakmailag egy más utat kell folytatni. A segítőket arra felé kell irányítani – iskolák, egyházak, közösségek, … -, hogy a meglévő, felújított temetőinket dolgozzák fel. A legfontosabb, hogy rendszeres és folyamatos karbantartása megtörténjen. Az is meggyőződésem, hogy a temetőkkel való foglalkozást decentralizálni kell.

Felesége zsinagógákról készített gobelinjei messze földön híresek ma már. Hogy jött az ötlet, hol láthatók a művek?

2004-ben feleségem a Béke-Shalom Baráti Társaság tagjaként a 100 éves Zsinagógai ünnepségre elkészítette a zalaegerszegi zsinagógát gobelinbe és ezt a Városi Kiállító- és Hangversenyteremnek adományozta. Innen jött az ötlet és gondolat, amit tett követett és Judit elhatározta, hogy megörökíti Magyarország zsinagógáit, (a jelent és a múltat) és a zsidó jelképeket, ünnepeket. Azóta harminchárom gobelin készült el, köztük egy 160 x 130-as méretű Menóra képe, amely 250 ezer öltés, és 1700 munkaóra alatt készült el. Hévízen, Bakon és Zalaegerszegen volt eddig kiállítása. A képek 2010-ben újból Zalaegerszegen kerülnek bemutatásra. A kiállítások közötti időszakban a Zsidó Közösségi ház falait díszítik, de jó érzés, hogy az egyre bővülő gobelineket, ha be akarnánk mutatni, akkor új székházba kellene költözni. Itt szeretném minden közösség részére felajánlani azt a lehetőséget, hogy a gobelineket bemutassák. Feleségem ígéretet tesz arra, hogy az adott település zsinagógáját az adott kiállításra elkészíti.

Hogyan látja a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség jövőjét?

Hiszek a zsidóság jövőjében, és hiszem azt, hogy Zalaegerszegen a „reneszánszból” új élet, új közösség fakad. Igazán most értem azt, hogy egy fa csak akkor terebélyesedik, ha erős gyökerei vannak.

---