120 éve született Karácsony Benő

Bächer Iván író Karácsony Benőre emlékezve elmondta: nevéhez öt regény, két színmű és két kötetnyi novella fűződik. Szerinte Karácsony Benő „rettentő nagy” alkotó, a szelídség, a szeretet írója volt, de soha nem helyezkedett, nem élt irodalmi életet, nem fontoskodott.

Mint mondta, „a magyarországiaknak erdélyi volt, az erdélyieknek zsidó, a románoknak magyar, mindenhonnan kicsit kilógott”, s ezért nem méltatták kellően az erdélyi irodalom egyik legjelentősebb prózaíróját. Hozzátette: regényeiben is a magány, a sehova nem tartozás fogalmazódik meg.

Bächer Iván szerint Karácsony Benőnek „egészen különleges humora, különleges egyéni nyelve volt, amelyből az életerő, életvidámság mellett átsütött a szomorúság, a rossz sejtelem is”.

A szombati szentendrei megemlékezésen Napos oldal címmel nyílik kiállítás Karácsony Benőről. A rendezvény keretében levetítik Medgyesi Gabriella és Balog József A korán jött polgár című portréfilmjét, amelyben Cs. Gyímesi Éva, Balázs Imre József, Tót H. Zsolt, Nagy Koppány Zsolt, Tibori Szabó Zoltán, Lőwy Dániel, Járosi Margit és Ba:cher Iván segítségével idézik fel Karácsony Benő alakját, a kort, amelyben élt, s műveit, amely kapcsán ezt írta róla Németh László: „Egészen társtalan a magyar irodalomban…”.

Karácsony Benő 1888. szeptember 7-én született Klärmann Bernát néven Gyulafehérváron. Jogi tanulmányai befejezése után ügyvédi irodákban dolgozott Kolozsvárott, majd 1922-ben megnyitotta saját irodáját. Novellái jelentek meg a helyi Napkeletben, majd 1923-ban írta meg Válás után című színdarabját, amelyet sikerrel játszottak. Tavaszi balladák címmel 1924-ben jelentek meg Karácsony Benő elbeszélései. Regényeivel – Pjotruska (1927), Új élet kapujában (1932), Napos oldal (1936), Utazás a szürke folyón (1940) – Magyarországon is ismertté vált. 1944-ben deportálták és az auschwitzi koncentrációs táborban pusztult el. Már halála után, 1946-ban jelent meg A megnyugvás ösvényein című regénye, a Napos oldal folytatása.

---