Szép, karcsú, hosszú hajú lány volt

Ki volt Ney Lili, a férjhez menni készülő, magyarmecskei állatorvos-növendék?

Forrás: Dunántúli Napló / Bebessi K.

Az ország déli határvidékét 1944-ben katonailag biztonságossá akarták tenni. Úgy vélekedtek, a biztonságot, a megbízhatatlan elemek, mindenekelőtt a zsidók veszélyeztetik. Ezt a korszakot idézi az az emléktábla, amit a nemrég avattak Magyarmecskén a meggyilkoltakra emlékezve.

---

Hajnali háromkor kezdték el verni a csendőrök az ablakokat. A baranyai kis faluban, Magyarmecskén 13 zsidót gyűjtöttek össze 1944. április 26-án. Az elhurcoltak között volt Ney Lili is, a falu állatorvosának a lánya, aki akkor 20 évesen állatorvosi egyetemi hallgató volt Budapesten. A vészkorszak légkörének elmérgesedése, a németek március 19-ei bejövetele után döntöttek úgy a vőlegényével, hogy hazautaznak az Ormánságba, gondolván, hogy itt nagyobb biztonságban lesznek.

– Nem rángatták ki őket azonnal a házból, mondván, az állatorvosra bármikor szükség lehet – emlékezik a szomorú napra falu idős asszonya, Bence Kálmánné, Cinka néni. – Nekünk is voltak lovaink, sokat járt hozzánk a doktor úr. Lányával, Lilivel pedig, bár idősebb volt nálam, jó barátságban voltunk. – Csinos, hosszú hajú lány volt, férjhez menni készült, gyűjtötték is már neki a szülők a kelengyét. A szembeni házsoron áll a ház, az akkor állatorvosi lakás. Kora délutánig hagyták, aztán elszállították őket.

– Két túlélője is volt az eseményeknek – mondja dr. Heindl Péter, aki pedagógusként és jogsegélynyújtó jogászként ismert a mára jelentős hányadban cigánylakta Magyarmecskén. – Úgy döntöttem, hogy felderítjük a faluban 1944-ben történteket – mondja. Az iskola faliújságjára kitettem Lili felnagyított fényképét és ezt a szöveget: Lili – magyarmecskei lány. Eltűnt a faluból, majd néhány hét múlva meggyilkolták. Még tíz magyarmecskei lakosnak ugyanez a sorsa. Ki volt ez a lány? Hogyan élt? Miért kellett meghalnia?

A diákok hónapokig dolgoztak a témán, keresték a válaszokat. Ma szinte minden részlet ismert. Király Réka tanuló: – Arra kerestem magyarázatot, miért csinálták ezt a borzalmas dolgot? Nincs válasz a kérdésre. Balogh Csilla: – Nem volt joguk elvinni. Megfordult a fejemben, mi lett volna, ha engem visznek el. Nem is merem végiggondolni a dolgot.

Az emléktáblán 13 név olvasható, közöttük Ney Lilié.

A siklósi és szentlőrinci járás zsidóit a barcsi gyűjtőtáborba vitték, onnan Sopronba, majd Auschwitzba Sopronba, majd Auschwitzba Még mindig vannak fehér foltjai a holokauszt történetének. Ez Baranyára is érvényes, ahol az eddigi fölmérések szerint 6000-6500 az áldozatok száma. Radnóti Ilona főmuzeológus, holokausztkutató arra is felhívja a figyelmet, hogy a vidéki deportálási adatok változhatnak még. Becslések alapján megállapítható, hogy a zsidó lakosság legkevesebb mint 70 százaléka nem élte túl a holokausztot. A határtérségből már májusban elindult az első vonat. Az ország más területein ekkor még csak Kárpátaljáról. A korábbi években a zsidótörvények folyamatosan másodrendű állampolgárokká tették a zsidóságot, kirekesztették a magyar társadalomból, és megfosztották vagyonától. A szélsőjobboldali uszítás hatására a vészkorszakban tetőzött az antiszemitizmus. Baranya választott testületeiben is mellőzték a zsidókat, 1944-ben a határ közeli területek zsidóktól való „megtisztítását” is célul tűzték ki. A végrehajtók a szokásos magyar túllihegés jegyében „alapos munkát” végeztek. A siklósi és szentlőrinci járás zsidóit április 28-án a barcsi gyűjtőtáborba vitték. Onnan Sopronba, majd Bécsen keresztül Auschwitzba. Az öregeket, gyerekeket azonnal gázkamrába irányították.

---