Szinetár Miklós: Mindig igyekeztem mérlegelni a nehézségek, a fájdalmak és a sérelmek súlyát

A megemlékezésen Szinetár Miklós rendező, a magyar színház XX. századi történetének egyik legnagyobb formátumú alakja felidézte, miként vészelte át álnéven bujkálva a rettenetes 1944–45-ös esztendőt, és elmondta azt is, hogy abban az időben kétszer járt a Dohány utcai zsinagógában.

Először akkor, amikor az óbudai téglagyárból visszatérve egy éjszakát a zsinagógában kellett töltenie; majd röviddel később ismét, miután a Wesselényi utca 44. szám alatti házban saját szemével látta azokat a halottakat – lakásonként húsz-harminc embert –, akik nem élték túl a gettó megpróbáltatásait. Innen egyenesen a Dohány utcai zsinagógába ment, ahol – nem vallásos emberként – végiggondolta, hogy míg ő életben maradt, addig azok az emberek meghaltak. Ezt követően fennhangon elmondta a Smá Jiszráelt…

---