Ma 60 éve tartották meg először a magyar költészet napját

Hatvan éve már, hogy minden esztendőben a versek kerülnek (legalábbis sajnos csak néhány percre) a közvélemény figyelmébe. Mivel az 1990-es években, harminc évvel ezelőtt magyar költők eljátszottak azzal a gondolattal, hogy milyen költeményeket írt volna József Attila, ha a hatvanadik életkorát is elérve idős költő lesz belőle, így a mai évforduló kapcsán annak a régi költői játéknak az egyik remekművét osztjuk meg önökkel. 

Az alábbi vers a Zelki János szerkesztésében Már nem sajog – József Attila legszebb öregkori versei címmel a Balassi kiadásában 1994-ben megjelent kötetből való. 

TAKÁCS ZSUZSA

HÁROM JÓZSEF ATTILA-FELÜTÉS

(1.)
Végpont

A játék erre megy ki.
Már értem, itt mi zajlik.
Kínomnak párja itt nincs.
A játék erre megy ki.

(2.)
Talpfákon bukdácsolva

Talpfákon bukdácsolva
komor sinek közt fel-le
sikoltva fut a Gyermek.

Mozdony fújtat a nyomában.
Inge púposan feltolul.
Nem szabadul az ég alól.

„Váramba ki fut?”
Anyja guggol elébe,
fejét fúrja ölébe.

– Ezt látom majd, ha meghalok.

(3.)
Epitáfium

Megszabadítottam magamtől őket.
Most alszom úgy mint mások.

(1994)

---