Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (105. rész) – Kraszner Kató

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

1936. július 19-én az Esti Kurír nagybetűs címmel jelentette, hogy „Új magyar tagot szerződtetett a Staatsoper. A hírben szereplő énekesnő Kraszner Kató, a korábbi úszóbajnoknő volt.

Kraszner Kató 1906-ban született. Minden bizonnyal ő az a 7 éves fellépő, aki többek között a Budapesti Hírlap 1913. decemberi beszámolója szerint sikerrel szerepelt az Apolló mozgószínház matiné bemutatóján. (Majd pedig 1914-ben többször is, különböző helyszíneken.)

Ezt követőn 1921-ben szerepelt újra a sajtóban, mint az országos úszóversenyben mellúszásban induló versenyző. Ekkor és a következő években több versenyt meg is nyert, hol mell-, hol hátúszásban. Például az 1922. augusztusi balatoni versenyt, amelyről így számolt be a Pesti Napló:

„Külön érdeklődéssel tüntette ki a közönség a hölgy-versenyeket, ahol Kraszner Kató kisasszony kétszer is elvitte a pálmát, mert nemcsak a százméteres mellúszást nyerte meg szokatlanul jó idő alatt, hanem a Zólyomi Magdával vívott győzedelmes párharca után a stafétát is diadalra vitte.”

1923-ban 100 méteres hátúszásban országos rekordot (1p. 40mp.) állított fel. Ezt javította meg egy évvel később 1p. 38,56 mp-re. Eközben Bécsben megverte az osztrákok legjobb úszóját. A Színházi Élet egy nagyobb interjúban számolt be Kraszner Kató sportsikereiről. A beszélgetés zárómondata ez volt: „Távozás előtt Katóka még szerényen megjegyezte: – Higgye el, én nem is vagyok olyan jó, csak azért olyan feltűnőek az eredményeim, mert nincsenek jobbak!”

(Érdemes megjegyezni, hogy Kraszner Kató süketnéma testvére, Vilma szintén tehetséges úszó volt. Így például világbajnok lett 1928-ban, az amszterdami süketnéma olimpián.)

Az Esti Kurír 1931 márciusában jelentette meg a következőket:

„A Bethlen-téri Színpadon szombat óta sikerrel szerepel egy énekesnő, aki Musette dalát énekli a Bohéméletből. A színlap szerint Kalmár Vilmának hívják – nem nehéz azonban felismerni benne – Kraszner Katót a hátúszónőt.”

Az 1930-as évek első éveiben a hírek, hol arról számoltak be, hogy milyen úszórendezvényt szervezett Kraszner Kató, hol pedig arról, hogy énekesnőként hol és kivel lépett fel.

1936-ban szerződtette a bécsi Volksoper – számolt be az Újság is júliusban. Erről interjú is készült, amelyben a művésznő így számolt be a meghívásról:

„- És Pesten nem is próbálkozott? – Dehogynem, csakhogy meg sem hallgattak. Tavaly nyáron aztán a szegedi szabadtéri játékon összetalálkoztam Káldi Lászlóval [a pesti Városi Színház karnagya volt – H. L.]. Írja meg kérem, hogy neki köszönhetek tulajdonképpen mindent. Ő taníttatott, ő vitt el a Volksoper karmesteréhez, aztán következett a próbaéneklés a kisteremben. Weingartner [Felix, osztrák karmester, zeneszerző – H. L.] éppen egy szomszédos szobában tartózkodott. Azonnal berohant, amikor hallott énekelni, ez pedig nagy szó.”

Az ígéretes bécsi karrier az Anschluss miatt meghiúsult. Kraszner Kató 1939-ben már Pesten lépett fel néhány helyen, majd 1939 végétől az OMIKE Művészakció egyik operaénekese volt. Énekelte Szulamitot a Sába királynőjéből, Récha szerepét Halévy zsidónőjéből és énekelt hangversenyeken. Fellépett a pesti és vidéki hitközségek rendezvényein is.

Az utolsó hír aktív énekesi pályájáról 1943 júniusában jelent meg az Újságban, amelyben beszámoltak, egy a Goldmark-teremben rendezett vallásos rendezvényről.

A Békés Megyei Népújság 1982 januárjában cikket jelentetett meg két Zuglóban élő idős hölgyről: Kraszner Vilmáról és Kraszner Katóról, „akik hajdanán sok dicsőséget szereztek a magyar úszósportnak”. Kató „néni” a háború utáni évekről így számolt be:

„1945 után Budapesten, a Fővárosi Operettszínház tagja lettem. 1955-ben az emlékezetes szovjetúnióbeli turnén még ott voltam, amikor a Csárdáskirálynő, a Havasi kürt és a Boci-boci tarka című operettekkel fergeteges sikert arattunk. Később, mint énektanár dolgoztam.”

Halála időpontjáról nem találtam adatot.

Képek:

1.) Huszadik század.hu
2.) Színházi Élet 1924. július
3.) OMIKE Művészakció műsorfüzet
4.) OMIKE Művészakció műsorfüzet

---