A világ átlelkesítése és a belső béke: a szombattartás mint meditáció– Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 16 óra 20 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 17 óra 29 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Mispátim (Mózes 2. 21:1–24:18.) hetiszakaszt olvassuk a Tóra második könyvéből.

A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk.

A hetiszakasz visszatér a nemrég, a Tízparancsolatban kinyilatkoztatott Szombat napjának ünneplésére: „Hat nap alatt végezd el a dolgod és a hetedik napon engedd el a munkát, hogy ökröd és szamarad pihenhessen, szolgálód és a veled élő jövevény új erőre kapjon”.

Szokásunk úgy gondolni, hogy valamivel „ki kell töltenünk” a napjainkat, mintha a mi buzgólkodásunk nélkül üresek lennének. Mintha maga Isten semmit sem teremtett volna a világba, illetve mindent csak a mi fontoskodásunk nyersanyagaként teremtett volna. A szombatot viszont, figyelmeztet a Tóra, azzal kell „kitöltenünk”, hogy vagyunk, hogy egyszerűen, de intenzíven jelen vagyunk a világban, a világunkban. Nem kell mindig hasznosnak lenni, munkával igazolni a létjogosultságunkat. Meg kell tanulnunk nem csinálni valamit, anélkül figyelni a világot, hogy valamit akarnánk tőle. Éntelenül figyelni. Ahogy a nagy ortodox tanító, a 90-hez közel is aktív Irving Greenberg rabbi mondja: „az a tudati hangoltság kerül ilyenkor előtérbe, amely egyszerűen engedi lenni a dolgokat. Harvey Cox a sati, a teljes éberség elgondolásához hasonlította ezt a tapasztalatot: „teljesen látni, tökéletesen tudatában lenni egy almafának anélkül, hogy álláspontunk volna róla, terveink vagy szándékaink vele kapcsolatban. A sábát utat nyit a meditációnak, amely több lesz puszta önvizsgálatnál. Olyan belső csendet teremt, amelyben egy magasabb egység mutatkozik meg, válik észlelhetővé”

Mindez azonban nem befordulás, bezárkózás, pláne nem passzivitás. Minden jó változást, amelyet a hat nap során, amíg a dolgunkat tesszük, kiharcolunk, a szemlélődés, a megszokás, a világ újabb állapotával kötött béke tesz tartóssá. A hetiszakasz idézett versében szereplő ige, az „új erőre kap” (jináfes) többször is megjelenik a Tórában a Szombathoz kapcsolódóan, a Tóra-értelmezés egyik hagyománya szereti úgy fordítani, hogy „átlelkesít”. A Szombat nem tétlenség, hanem az előző napok munkájának, a Teremtés anyagának átlelkesítése. Továbbá az önismeret tanít meg valóban mélyen és őszintén, valóban kapcsolódni is másokhoz, a szombat a közösség ideje is.

Éppen ezért, a számos rokonság mellett, a szombatot a keleti vallások meditatív gyakorlataitól a társadalmi dimenziója különbözteti meg, a pihenésnek és az elmélyülésnek külső feltételei vannak, meg kell ezeket teremteni mindenki számára, erről szól a hetiszakasz idézett verse is. Pihenjen ökröd és szamarad, új erőre kaphasson a szolgáló és a veled élő jövevény is.

Amikor Jeruzsálemben bejön a szombat, a város lassan lefékez, végül megáll. A külső csend a belső csendet visszhangozza, segít megteremtenünk önmagunkban. A szombati rituálék, a felöltözés, a gyertyagyújtás, az ünnepet megszentelő ima, a kiddus ugyanezt segítik elő. Az átlépést az én nélküli kontempláció idejébe, ahogy Greenberg rabbi mondja, az etika Isten szolgálatának útja, a rituálé esély, hogy kapcsolódjunk Istenhez, és a szombat egyesíti a kettőt.

Jó szombatot kívánunk!

---