Múzeumok Majálisa után – héber betűk és maceszkóstoló

---

Nálunk a héber betűk voltak a főszereplők. Voltak héber betűs memory (Miklós műve!) héber betűs fa-puzzle (kisfiam játéka) és persze trenderli, mert az az igazi klasszikus betűs játék. Kislányok fűzhettek gyöngyöket, melyre megelőzően rárajzolták a nevüket – naná, héber betűkkel. Utólag még az is kiderült, hogy ezeknek a láncoknak vizsgasegítő mágikus haszna is van – ahogy a héber betűkhöz illik! – amulettként használhatóak. (Megfelelő tanulás után, természetesen!)

A maceszkóstoló volt a legnépszerűbb, egyetlen nap alatt öt kiló fogyott a sanyarúság kenyeréből.

Érdekes teszt is ez a macesz. A Majálison a Zsidó Levéltár sátra az egyetlen „zsidó hely” – és ez a közeg sokakból vált ki érdekes érzéseket. Nem, nem a gyalázkodó, antiszemita megnyilvánulásokra gondolok. Volt egy-kettő burkolt – esetleg kevésbé burkolt – megjegyzés, de messze nem ez a jellemző szerencsére.

Sokan álltak meg először tisztes távolságban, picit figyeltek, majd közelebb jöttek, törtek a maceszből, megkóstolták, és akkor kitört belőlük, hogy „a nagymamámnál ettem ilyet utoljára!”, „ó, ezt még készítik, ki gondolta volna” és a többi.
És ott állt a drága jó Marietta, (egész nap, reggel 9-től az esti csomagolásig ott állt!) és megértette, megbeszélte, aztán segített kibeszélni. Ha nincs ő és Rózsa, neki sem mertünk volna vágni a – különben hatalmas szervezéssel járó – majálisozásnak.

maj__lis_1.jpgmaj__lis_3.jpg

maj__lis_5.jpgmaj__lis_2.jpg

A nap során elmondták a maceszgombóc receptjét is szinte mindenkinek, és segítettek, amiben csak tudtak. Végül együtt bontottuk le a sátrat, és együtt vártuk a szállítókat is.

A levéltárakban sokan a családfájuk forrását remélik, nekik Judit, a profi családfakutató-nő segített, aki laptoppal, adatbázisokkal, családfa-ívekkel és szakkönyvekkel együtt egész napra kitelepült. Megbeszélték a százötven éves dédikék fellehető nyomait, a települések névváltozatait, mindent, ami szükséges lehet ahhoz, hogy olyat is megtudjunk a felmenőkről, amit nem meséltek el soha. (Talán nem véletlenül?)

És záporoztak persze a kérdések, melyre önkéntesek hada adta a választ, jótanácsot, megértő bólintást. Javasoltunk elolvasni érdemes könyvet a zsidók történetéről, a kóser receptekről, az ünnepekről.

Elmagyaráztuk, hogy a tízparancsolat nem önálló könyv, hanem a Tóra része – ebből volt is nálunk a MAZSIHISZ által kiadott dr. Bernstein Béla fordítása változat, néhányan nagy örömmel vásároltak is belőle.

Egy idősebb néninek segítettünk kapcsolatba lépni a z Élet Menete alapítvánnyal, mert évek óta szeretne hajdani játszópajtása emlékére részt venni a megemlékező úton.

Sorolhatnánk, de legfontosabb mégis az volt, hogy a Múzeumkertben a magyar kultúra reprezentánsai között jelen voltunk, és képviseltük a zsidó kultúrát. Nagyon sokaknak ez volt az első találkozás – és akinek nem, annak meg különösen fontos volt, „otthonos melegséget” adott. Volt, aki leült egy kicsit a tikkasztó melegben szusszanni egyet, beszélgetni, memorizni, aztán folytatta útját a megismerésre váró múzeumok, levéltárak és könyvtárak sátrai felé.

Jó kis multikulti pont volt. Barátkoztunk persze mi is, a szemközti sátorban bús Rákóczi nótákat tárogatózó kollega is átugrott maceszozni egy kicsit, és megbeszéltük a Szól a kakas már többféle szövegezését. Eljátszotta, szép volt, örömmel hallgattuk.

Köszönet az önkénteseknek. Sokan voltatok, jó volt, jó volt barátkozni, találkozni, beszélgetni, és közösen mutatni meg a zsidó múlt és a zsidó kultúra szépségeit az arra kíváncsiaknak.

(és kiosztottuk az összes 1%-os cédulát, majd várjuk a hatást…)

Segítőinknek köszönjük: Barabás Dóra ELTE BTK Bürg Judit családfakutató Finály Gábor OR-ZSE Gárdos Miklós MAZSIHISZ Habermann Zoltán OR-ZSE Hrotkó Larissza OR-ZSE Kárpáti Judit OR-ZSE Klein Ádám Lauder Laendler Rózsa barátmenedzser Polyák Ariel Lauder Spieler Marietta barátmenedzser

Jövőre veletek ugyanitt.

---