A jóság igazolása, avagy a Szukot utolsó napjáig van remény

---

Túl vagyunk az Újév és az Engesztelés Napjának nagy ünnepén, valamint a közöttük eltelt tíz bűnbánó napon, aminek az volt a tétje, hogy az Örökkévaló vajon méltónak talál-e minket arra, hogy nevünket a hosszú és jó élet könyvébe írja be. 

A zsidóság hagyománya és hite szerint az Örökkévaló döntését mi magunk is befolyásolhatjuk bűnbánó és megtérő viselkedésünkkel, így csak Jim Kipur napján dől el, hogy érdemesnek tartattunk-e arra, hogy elnyerjük az Örökkévaló igazolását. Ha el akarjuk képzelni ezt, akkor a legegyszerűbb az iskolai élethez visszanyúlni: gondoljunk csak bele abba, amikor egy-egy humánusabb tanár a naplóba nem tollal, hanem csak ceruzával írta be az érdemjegyet a feleletünkre. Majd azt mondta: adok neked még egy esélyt a javításra, és megígérem neked, hogy a naplóba a jobb jegy fog bekerülni tintával, azaz véglegesen. 

Voltaképpen ez a véglegesítés, a végső döntés megerősítése. Ros Hásáná napján beírták az érdemjegyünket ceruzával, majd következett a javításra szánt idő, a tíz félelmetes nap, hogy Jom Kippur napján elkövetkezzék a végső felelet és a végső érdemjegy beírása a naplóba. 

De ne feledjük, hogy a hagyomány szerint  Jom Kipur után is nyílik egy halvány, „utolsó utáni” esély a javításra. Ez Szukot utolsó napja, azaz a Hosáná Rábá, ekkor nyer végleges lezárást nyer a nagyünnepeinken meghozott isteni ítélet. Hogy az előző példánál maradjunk: a Jon Kippur napján beírt ítélet szövegén ekkor szárad meg a tinta. Nem véletlen, hogy Hosáná Rábá éjjelét régente virrasztással és olvasással töltötték őseink. 

Habár az ünnep arról híresült el, hogy a közösségekben ilyenkor körmenetet tartanak a Tórával, ám a Hosáná Rábá fontos eleme – az isteni ítélethozatal lezárásának jelképeként – az is, hogy megrázzák az ünnepi csokrot. A fűzfaágakról ezáltal lehullanak a levelek, azt jelképezve, hogy mi is készek vagyunk ugyanígy megszabadulni a bűneinkől. 

---