Siófok, ahol megmentették a zsidó temetőt

Az ősök sírjai teszik az országot hazává; a népek együtt ítéltetnek meg

Az 1600 magyarországi zsidó temető nagy része lassan az enyészeté lesz, hiszen nincs, aki gondozza a sírokat. Az 1996-ban rendbe hozott siófoki temető ezzel szemben jó példája annak, hogy összefogással meg lehet őrizni az ősök emlékét.

---

Ez is elhangzott a siófoki örök házról, vagyis a helyi zsidó temetőről készült kötet bemutatóján. Matyikó Sebestyén József siófoki múzeológus, etnográfus írta, dokumentumértékű képanyagát pedig Haraszti László, a Siófok-Netanya Magyar-izraeli Baráti Társaság tagja készítette. A könyv egyben temetőregiszter is, értékét pedig az is fokozza, hogy az elmúlt időszak magyar kiadványai között ez a második, ami a zsidó kultúrát a képzőművészet tükrében is bemutatja.

A siófoki zsidóság története, az izraelita temetkezési szokások, a halottkultusz, a sírkőállítás hagyományai mind megjelennek, azt a felfogást is ismertetve, hogy a temető az élők háza, hiszen a zsidó vallás nem engedi meg a felejtést, a halottak lelkét élőnek kell tekinteni.

Gárdonyi Máté katolikus plébános, lektor azt mondta: a helyi zsidó közösség nélkül Siófok ma nem lenne az, ami. A kötetben olvasható: nem véletlenül emlegették hajdanán Siófokot „Zsidófoknak“. Az elnevezés arra utal, hogy az 1920-as évektől a település az osztrák és magyar zsidóság kedvelt üdülőhelyévé vált, a nyaralók 80 százaléka zsidók tulajdonában volt.
Balázs Árpád, Siófok polgármestere arról beszélt, hogy a kiadvány tisztelgés a városalapító zsidó közösség előtt.

Az ősök sírjai teszik az országot hazává – hangsúlyozta Suchman Tamás, aki a világ egyik legszörnyűbb tragédiájának nevezte, hogy léteznek elhagyott templomok és temetők. A kormánybiztos úgy fogalmazott: egy az Isten, s a népek nemzetiségi hovatartozás nélkül együtt is ítéltetnek meg.

---